A Budapest-Belvárosi Szent Anna (Szervita) római katolikus templomot a XVIII. Században építették (1725 és 1732 között). Lényegében barokk stílusú, és sokak szerint Budapest egyik legszebb, leggazdagabban aranyozott temploma. Belső berendezése is késő barokk, a templom méretei- arányai egyedülállóan kiváló akusztikájúvá teszik.

A templom története visszanyúlik Pest város török uralom alóli 1686-os felszabadulásáig. Ebben az évben a Szervita Szerzetesi Rend (Mária Szolgái, azaz Servi di Maria) engedélyt kapott, hogy templomot és rendházat építsen azon a telken, ahol addig egy török mecset állt. A templomot és a kolostort 1732-ben fejezték be. Máig csak a templom épülete maradt fenn, amelyet közintézmények és irodák vesznek körül.

Sajnos a kolostor és a hozzá kapcsolódó bérház súlyos károkat szenvedett a második világháború bombázásai miatt, 1944 telén bombatalálat érte. Az épületegyüttes jelentős része leomlott, és nem állították helyre, hanem a kommunista rezsim alatt, 1964-ben lebontották.

Ezt követően egy üveg-beton-alumínium központi posta palota került oda, ahol régen a kolostor épületegyüttese állt. A kevéssé szerencsés megoldás vizuálisan és ténylegesen is beszorítja a templomot, különösen a sekrestye és a szentély felől, ahogy ezt könnyen látni lehet, mind a Városház utca, mind a Petőfi Sándor utca felől. A homlokzatot 1871-ben átalakították, a tornyot pedig egy emelettel megmagasították.

A belső felújítás mintegy 25 évvel ezelőtt befejeződött. A nagy oltárkép a főoltár fölött Szent Annát ábrázolja a gyermek Szűz Máriával és Szent Joakimmal. Szent Anna a templom védőszentje.
A templom homlokzatát végül sikerült felújítani, – fővárosi, főegyházmegyei és kerületi forrásokból – 2014. december 21-én ünnepélyes keretek között Dr. Erdő Péter bíboros, Esztergom- Budapest Főegyházmegye érseke áldotta meg.

Figyelemre méltó a választékosan kidolgozott szószék a négy evangélistával: Máté, Márk, Lukács és János aranyozott alakjaival. A templombelső több részlete is utal a Szervita Rend hagyományaira melynek papjai a rend 1948-as feloszlatása ellenére 1960-ig ellátták a szolgálatukat. A főoltártól jobbra a templomhajóban látható a Szervita Rend hét szent alapítóját ábrázoló festmény, ugyanezen az oldalon Szent Peregrin diorámája, aki a fekélyes és daganatos betegek védőszentje.

Különleges még a fájdalmas Szűz Mária hét stációja. Közvetlenül az orgona-karzat felett látható egy egyedülálló freskó, melyen Szent István királyunk felajánlja a Szentkoronát Nagyasszonyunknak, Szűz Máriának. Kiemelkedően értékesek az aranyozott faragott fa szobrok, melyek a főoltár mellett helyezkednek el: Szent István király, Magyarország fő védőszentje, a magyar állam alapítója (998-1038), Szent László király (1046-1095), Keresztelő Szent János, és Szűz Mária jegyese Szent József, aki az egyetemes Egyház fő védőszentje.

A templomhajó bal oldalán, közel a főoltárhoz egy nagyméretű festmény Rafael arkangyalt ábrázolja, aki a fiatal Tóbiást kíséri az úton, amely élethivatásához és egy szent házassághoz vezet (vö. Ószövetség: Tóbiás könyve). Szintén a templomhajó bal oldalán látható a Fájdalmas Szűzanya diorámája, az ismert Pieta szobor.

A hívek majd három évszázadig zarándokoltak az egész ország területéről a búcsúnapokra: július 26-ra, Szent Anna napjára és a Fájdalmas Anya napjára szeptember 15-re. A templom nem csak a búcsúnapokon telt meg, hanem mindig igen látogatott volt, és ez érdeklődés a mai napig sem szűnt meg.