Az egész keresztény élet alapja, a lelki élet ajtaja és kapu a többi szentséghez. Általa megszabadulunk az áteredő bűntől, és mint Isten fiai születünk újjá, részévé válunk az Egyháznak, az Egyház küldetésének.
Tökéletesíti a keresztségi kegyelmet. A Szentlélek azért ajándékozza, hogy mélyebben meggyökereztessen az istengyermekségben, erősebb kötelékkel kössön az Egyházhoz. Támogat abban, hogy a keresztény hitről tanúságot tegyünk szóval, melyet tettek követnek.
A katolikus egyház harmadik beavató szentsége a keresztség és a bérmálás után. Jézus Krisztus önként odaadja nekünk önmagát, hogy mi is átadjuk magunkat neki, és a szentáldozásban vele egyesüljünk. Így kapcsolódunk bele Krisztus testébe, az Egyházba. Az Oltáriszentség ünneplése mindig magában foglalja: Isten Igéjének hirdetését, a hálaadást az Atyaistennek minden jótéteményéért, a kenyér és a bor átváltoztatását és a részesedést a liturgikus lakomában az Úr teste és vére vétele által.
A keresztség után elkövetett bűnök eltörlését kaphatjuk. A bűnbánó három cselekedetéből és a pap föloldozásából áll. A három cselekedet:
1. bánat, gyónás, vagyis a bűnök föltárása a pap előtt,
2. elhatározás a jóvátételre,
3. a jóvátétel elvégzése.
Aki el akarja nyerni a kiengesztelődést Istennel és az Egyházzal, minden súlyos bűnét meg kell vallania a pap előtt, melyeket még nem gyónt meg, s melyekre gondos lelkiismeretvizsgálat után emlékszik. A bocsánatos bűnök meggyónása nem kötelező, de az Egyház által nagyon ajánlott.
Általa a beteg a Szentlélek kegyelmét kapja, amely az egész embert segíti és tökéletesíti: megerősíti az Istenbe vetett bizalomban, erőt ad a kísértések ellen. A szent kenet fölvételére alkalmas idő elérkezett, amikor a hívő betegség vagy öregség miatt a halálveszély közelébe kerül. Valahányszor egy keresztény ember súlyosan megbetegedik, fölveheti a szent kenetet, illetve megismételheti, ha állapota súlyosbodik.
Az egyházi rend az a szentség, mely által a Krisztustól Apostolaira bízott küldetés teljesítése folytatódik az Egyházban az idők végezetéig: tehát az apostoli szolgálat szentsége. Három fokozata van: a püspökség, az áldozópapság és a diakonátus. A szolgálati papság lényegében különbözik a hívők általános papságától, amiatt, hogy szent hatalmat ad a hívők szolgálatára. A fölszentelt szolgák Isten népe szolgálatát a tanítás (a tanítás feladata), az istentisztelet (liturgikus feladat) és a lelkipásztori irányítás (irányítás feladata) által végzik.
A házassági szövetséget, mellyel egy férfi és egy nő az élet és a szeretet bensőséges közösségét alkotja egymással, a Teremtő alapította és saját törvényekkel látta el. Természete szerint a házastársak javára és a gyermek nemzésére és nevelésére van rendelve. A házasság szentsége Krisztus és az Egyház egységét jelzi.